EN

Felmentés nélkül...

dokumentumfilm  |    |   1988  |   90'

Kristály Gyula, 65 éves, 67%-os rokkantnyugdíjas nem tartozik az elégedett emberek közé. Nemcsak saját nyugdíjával elégedetlen, hanem az ország sorsával is. Gondolatainak közlésére különös formát választ: röplapokat ír és terjeszt egy saját maga által kitalált szervezet, a SZIA (Szabad Ifjúsági Alakulat) nevében. Különvéleményét nyílt levelezőlapon - névtelenül - megküldi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. A küldemény a miskolci postaigazgató kezébe kerül. Nem továbbítják. A levelezőlap alapján izgatás bűntette miatt ismeretlen elkövető ellen nyomozás indul. Névtelen telefonáló közli a nyomozóhatósággal: az elkövető Kristály Gyula, nyugdíjas. A házkutatás során Kristály Gyula lakásán megtalálják és lefoglalják az írógépet, amivel a bűncselekményt elkövette. A gyanúsított előzetes letartóztatásba kerül, majd az első fokú bíróság három évi szabadságvesztésre ítéli. Másodfokon másfél évre mérsékelik a büntetést, ennek végrehajtását is felfüggeszti a bíróság. Az ügy a sajtóban nagy publicitást kapott. A filmben a vádlotton kívül megszólal Dr. Lakatos Csilla, aki a büntetőeljárás során kirendelt védőből megbízott védővé lett, hallhatjuk az első fokon eljáró bíróság bírájának és Kristály Gyula volt brigádtársainak véleményét is.(MNFA)

ALKOTÓK

Rendező: Tényi István Operatőr: Kiss I. György Forgatókönyvíró: Tényi István Vágó: Bérczi Ágnes Gyártásvezető: Solymosi Norbert Hangmérnök: Traub Gyula Dramaturg: Sántha László Gyártó: BBS, Fórum Filmstúdió

A Balázs Béla Stúdió

A Balázs Béla Stúdió a magyar film megújításán dolgozó fiatal filmesek alulról jövő kezdeményezéseként jött létre 1959-ben. Az 56-os eseményeket követő kádári konszolidáció kultúrpolitikai támogatásával 1961-ben intézményesült.
A 70-es években a BBS már nem csak főiskolát végzett pályakezdő filmesek műhelye. Ebben az évtizedben a stúdió szenvedélyes elméleti viták terepe volt, ahol a kísérleti filmes, konceptualista irányzatoktól a társadalom megújítása, megváltoztatása iránt elkötelezett dokumentumfilmes megközelítésekig átfogó, progresszív műhelymunka folyt.
Az alapvetően avantgardista attitűddel szakítva, a 80-as években a BBS a korszakra jellemző „intézményesített struktúrán kívüliség” szabad szellemi tere volt, egyben a magyar videóművészet egyik jelentős műhelye, amely a demokratizálódási folyamat dokumentálásával jelentősen hozzájárult a magyarországi államszocializmus rendszerének leépítéséhez.
A 90-es évek kultúrpolitikai törekvései, megkérdőjelezve a BBS létjogosultságát, lassú sorvadásra ítélték a műhelyt. Utolsó produkcióját 2005-ben készítette, majd 2010-ben megszűnt.

A BBS Kutató Archívum

A BBS Kutató Archívum 2006-ban a Balázs Béla Stúdió Alapítvány, a Műcsarnok és a Magyar Nemzeti Filmarchívum együttműködésében jött létre. Az archívum célja a BBS filmjeinek és dokumentumainak minél szélesebb körben való megismertetése. A Műcsarnok könyvtárában őrzött elektronikus filmmásolatok és a BBS fennmaradt dokumentumai nem kölcsönözhetőek, hivatalos nyitva tartás idején a könyvtárban megtekinthetőek. A Műcsarnok Nonprofit Kft. fenntartója a Magyar Művészeti Akadémia.